Fontos mérföldkőhöz érkeztem ma: legyőztem magamban a cipőmániás, egy lábbeliben az esztétikumot kereső szőke nőt, és feláldoztam mindezt a kényelem, a funkcionalitás és a cél érdekében.

Már régóta terveztem, hogy új futócipőt vásárolok, de egy jobb modell nem tízezer forint, így mindig halogattam a beruházást. Persze ezt az összeget bőven elköltöttem ruhákra, cipőkre, hiszen lélektanilag közel sem olyan megterhelő részleteiben elkölteni a pénzt, mint egy összegben odaadni a pénztárnál. A félmaraton felé vezető úton azonban már elengedhetetlen volt, hogy a régi, kicsit kopott, kicsit elnyűtt, kicsit kiszolgált Asics cipőm helyett újat vásároljak. Ugyan tavalyelőtt karácsonykor a kért porszívóból végül futócipő lett, de sajnos nem szakértő bevonásával vásároltunk, így kiderült, bár gyönyörű, de kizárólag terepfutásra ajánlott. Én azonban az esetek nagy százalékában futópadon, illetve aszfalton hagyom magam mögött a kilométereket.

Kapóra jött a múlt héten megnyert vásárlási utalvány, amelyet az I love Balaton Éjszakai Futás játékán „zsebeltem be” és a Nyúlcipőboltban válthattam be. Az üzlet honlapján tájékozódva kiderült, létezik náluk lábdiagnosztika és mozgásanalízis, így nem volt kérdés, ezt is igénybe veszem a cipővásárlás előtt.

Az ingyenes vizsgálat nagyon egyszerű: egy futópadon, mezítláb, az Achillest szabadon hagyva kell kb. egy percet futni. A futópad mögött felállított kamerával nemcsak mozgó-, hanem rögzített képet is készítenek, majd a számítógépes programmal, illetve a személyes szakértelemmel kielemzik a futómozgást, a testtartás, a futóstílust.

Szerencsém volt, hiszen egy olyan fiatalember foglalkozott velem, akinek végtelen türelme volt. Nem a futáshoz és a vizsgálathoz volt erre szükség, hanem ami utána következett :) A cipővásárlás eddig – vállalom, tartson bárki is felszínes, egyszerű, ostoba szőke nőnek -, az esztétikumról, a szépségről, a mesterséges magasságról, a kecses lábakról szólt. Nem tudom megmondani, mennyi olyan magas sarkúm van, amely bár gyönyörű, kétszer is meggondolom, hova vegyem fel, mert bizonyos időn túl elviselhetetlen a viselése. Persze azért létezik a kényelmes-magas sarkú kombináció is a gardróbomban. Amióta rendszeresen futok, egyre több lapos talpú és sportcipő is színesíti a gyűjteményt, de ha elegáns szeretnék lenni, még ma is teljesen elképzelhetetlen, hogy ne magas sarkakon jelenjek meg.

Kiderült, nincs lúdtalpam, jó a futótechnikám és egy neutrális cipő megfelelő számomra a futáshoz, de az utcai cipőmbe javasolt egy talpbetét, elkerülve a bütyök kialakulását. Mindez az eredmény megnyugtatott, hiszen soha nem tanított senki futni, magamtól kezdtem el ezt a sportot űzni. Amikor odamentünk a sok színes, sok esetben kifejezetten ronda cipőhöz, átadtam magam a fiatalember szaktudásának, és megfogadtam, bármit is ajánl, elfogadom tőle. Arra azonban magam sem gondoltam, hogy elsőre egy „szerelem első látásra” pink-narancs Nike Lunarglide7-es cipőt vesz le a polcról. Belebújtam, sétálgattam benne, kipróbáltam a futópadon is, és éreztem, elveszítettem ezt a csatát :)

Adni akartam azonban legalább még egy modellnek esélyt: ekkor mentünk az Asics polchoz. Szeretem ezt a márkát, eddig is ebben futottam, kellemes emlékek fűznek a korábbi cipőmhöz. A neonsárga ugyan kicsit megdöbbentett, de még mindig jobbnak találtam, mint a fekete-lilát, amit azonnal leszavaztam. Kellemesebb viselet volt, jobban tartotta a lábam, de erősen hadakozott bennem a cipőmániás szőke, pinket szerető nő, a funkcionalitást néző érett felnőttel, aki élete első félmaratonjára készül.

Tudtam, ezúttal nem a külső számít.

És életem egyik legfelelősségteljesebb döntését meghozva a neonsárga Asics mellett döntöttem :)

A fiatalember szerint jól választottam a két megfelelő modell közül.

Nagyon büszke vagyok magamra, azóta ráadásul utána olvastam, és kiderült, ez egy díjazott technológiával készített modell: a GEL-Cumulus17-et kifejezetten ajánlják hosszú távokra, a FluidRide középtalp technológia javítja az elrugaszkodást a talp külső részén elhelyezett rugalmas barázdák által és a benne található GEL elnyeli az ütéseket és biztosítja a puha futóérzést. Ez ugyan egy kicsit kínaiul van nekem, mindenesetre egy új világ tárult fel előttem. Hétfőn az ízületvédő tabletták körében mélyültem el, nem hiába, a térdem egyre jobb állapotban van: hiába na, nem árt mindent segítségül hívni, ha az ember valami igazán nagy dolgot akar elérni a magánéletében, közeledve a 40. születésnapjához.

Ne legyenek azonban kétségeitek, hogy 2-3 hónap múlva hazahozom a pink futócipőt is. Mert azért mégsem bújhatok ki a bőrömből ;)

Kicsizsuzsi©