„Ha szivárványt akarsz látni, el kell viselned az esőt.”
Kolléganőm, Tünde pénteken a segítségünk kérte egy projekthez, és arra szeretett volna választ kapni, mi az, ami pozitívvá, boldoggá tesz bennünket. Nem volt rossz válasz, egyszerűen kíváncsi volt, kinek, mitől kerekebb és boldogabb az élete. Elgondolkodtam ezeken a végtelenül egyszerű kérdéseken.
Mert mitől is vagyok én boldog?
Alapvetően pozitív életszemléletű, a boldogságot pedig olykor apró dolgokban megtaláló embernek tartom magam. Persze nekem sem süt mindig a nap, és vannak időszakok, amikor én is rosszkedvű és hitehagyott vagyok. Mégis, egy-egy lelkileg nehezebb időszak után újult erővel, erősebb hittel vágok neki a mindennapoknak.
Kb. három évvel ezelőttig gyakran voltam rosszkedvű. A mosoly ugyan többnyire ott volt az arcomon, de aki igazán ismert, a szememből láthatta a szomorúságot és a fásultságot. Miközben sokak által irigyelt, álmaim munkáját végeztem. Gyakran éreztem magam magányosnak, sokat rágódtam a múlton, mit, hol és hogyan rontottam el, és egyáltalán nem éreztem jól magam a bőrömben. Tudtam, ezen a helyzeten csak én változtathatok. Azért, mert egyszer lángoló szerelmet éreztünk valami, vagy valaki iránt, fel kell ismerni, mikor kell azt elengedni, ha már nem vagyunk tőle boldogok. Felmondtam az akkori munkahelyemen, és szépen lassan elkezdtem visszatalálni önmagamhoz.
Az elmúlt években többször műtöttek, a testem egyértelmű jelzéseket küldött, valamit továbbra is rosszul csinálok. Szerencsére soha nem voltam életveszélyben, de tudtam, ez is arra figyelmeztet, hogy változtatni kell. Nem elég azt mondani, elégedett vagyok a sorsommal, nem a külvilággal, hanem magunkkal kell őszintének lenni. Mára felfogtam, én vagyok a legfontosabb, azután adhatok magamból másoknak, ha ezt elfogadom.
Újból döntöttem, kicsit önzőn, és ismét nagy lépést tettem a lelki béke felé.
Ma már tudom, mennyit érek. Kik számítanak az életemben. Senkire nem haragszom, egyszerűen elfogadtam, közös dolgaink milyen üzenetet hordoztak számomra. Volt, amit fájó volt elengedni, volt, amitől sokáig képtelen voltam megszabadulni és volt, amit felszabadító érzés volt magam mögött hagyni.
Néha muszáj mérleget vonni.
Nem hiszem, hogy ne lenne olyan nap, amikor nem éri az embert egyetlen öröm sem. Még egy esős, vagy ködös nap is lehet jó, persze mi tagadás, olykor tenni is kell azért, hogy ne hagyjuk elhatalmasodni magunkon a rosszkedvet. Mert tehetünk az ellen, ha esik az eső? Vagy ha újabb csekket hozott a postás? Minden nézőpont kérdése. Persze én sem tapsikolok örömömben, hogy a fizetésem nagy részét sokszor értelmetlen dolgokra kell költenem, de túl sok időt sem töltök ma már a problémák elemzésével.
Hogy mitől vagyok pozitív? A személyiségemnek és a hitemnek köszönhetően. Nem kaptam eddig semmit ingyen, mindenért keményen, akár évekig (meg)dolgoztam. Igen, engem is utolérnek nehéz helyzetek. Voltak már anyagi- és egészségügyi problémáim, átvertek, kihasználtak és megaláztak már jó párszor, csalódtam barátoknak hitt emberekben. Mégis, mindig rátaláltam a legfontosabb mozgatórugóra: amitől minden nap felkel a napom, ami miatt minden nap megküzdök az álmaimért, ami miatt az vagyok, akit szeretnek a barátai, aki – mint az elmúlt időszakban kiderült -, sok embert ösztönöz és inspirál. A legfontosabb: a pozitív életszemléletem.
Hogy mi tesz boldoggá? Néha a legapróbb „ajándékok” az élettől.
A napsütés. A virágok. Egy sms. Egy új cipő. Egy teljesített edzés. Egy kisebb ruha, mint amit hordok. Egy futóérem. A Nutella. Egy utazás. A kedvenc énekese dala a rádióban.
Ha érzem, szeretnek.
Lehet bezárkózva, rosszkedvűen, negatívan, depressziósan élni, de olyan élményekről maradhat le az ember, amelytől gazdagabb, színesebb, JOBB lehet az élete.
Mert ahogy a mondás is tartja:
„Ha szivárványt akarsz látni, el kell viselned az esőt.”
Én legalábbis ebben hiszek.
Kicsizsuzsi©
(A boldogság veled kezdődik. Nem a kapcsolataiddal, nem a munkáddal, nem a pénzeddel, hanem veled.)
