Nagyot fordult a világ egy év alatt.

Tavaly, két hét híján ilyenkor eltiltottak a sporttól és azt mondta a kardiológus, ha továbbra is aktív életet élek, de nem műtik meg a szívem, bármikor meghalhatok. Persze tudtam a velem született szívrendellenességről, rendszeresen is jártam kardiológiai szűrővizsgálatokra, de soha, senki nem riasztott meg ennyire. Azt mondták, mindent csak módjával.

A vizsgálat és az eltiltás után másfél hónap gyötrelem következett. Még úszni sem mehettem, nem mintha gyakori vendég lennék az uszodákban.

Persze nem volt ez mindig így.

Egerszegi Krisztina, Darnyi Tamás, Szabó József 1988-as olimpiai győzelme után eltökélt szándékom volt, hogy egy nap én is olimpiai bajnok leszek. 12 évesen azonban hamar fel kellett ismernem, ilyen testi adottságokkal és úgy, hogy akkor még úszni sem tudtam, ez maga lenne a csoda. Mégis, boldogan és eltökélten jártam évekig a Komjádi uszodába úszótanfolyamra. Az a nap, amikor ugyanabban az időben lehettem a medencében, még ha csak pár percre is, mint az IDOL, Darnyi Tamás, olyan erővel hatott rám, mintha métereken át húztam volna magam után egy teherautót. Az úszás szeretete a mai napig tart, de ma már csak nyáron tempózom néhány hosszt a medencében az egész napos napozást megszakítva.

Az eltiltás, ahogy egyre több idő telt el, egyre pokolibb érzéseket váltott ki belőlem. Akkor már egy éve rendszeresen futottam és bár évekkel korábban kifejezetten utáltam ezt a fajta mozgást, hamar rákattantam, ahogy egyre több sikerélmény ért. Ma már mosolygok rajta, hogy 2014. januárjában egy perc után le akartam fordulni a futópadról, annyira rossz kondiban voltam, de egy telefonos futóalkalmazás segítségével három hónap alatt eljutottam arra a szintet, hogy egyben körbefussam a Margitszigetet. Aztán egyre messzebb jutottam, de a 10,5 km maradt eddig a maximum, amelyet teljesítettem.

Márciusban aztán Dr. Gellér László Ph.D. egyetemi docens, a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikán katéteres módszerrel megműtötte a szívem és engedélyezte, hogy hat nappal később, ha jól érzem magam, ismét elkezdhetek futni.

Megkönnyeztem az első futóedzésem. A kezdeti lelkesedés után azonban jött az újabb gyötrelem. Gyenge voltam, nem vitt úgy a lábam, ahogy szerettem volna. Mégis, amikor szakadó esőben, hidegben, szélben nekivágtam a sokadik edzésnek, megmakacsoltam magam. Azt mondtam magamnak, ha most nem megyek el futni, végérvényesen búcsút inthetek ennek a mozgásfajtának, amely addigra a kiegyensúlyozottságot, a kilók elleni hatékony fegyvert, a boldogságot jelentette a számomra. Ma már csak mosolygok a volt barátomon - ?, akivel kapcsolatban mára beismertem, szerelemnek nehezen lehetett nevezni, inkább sokáig tartó érzéki csalódásnak -, aki egy nap azt mondta, nem tesz nekem jót a futás.

Ma már tudom, ebben is tévedett. Talán soha nem ismert igazán.

Soha, semmi nem tett ugyanis ennyire harmonikussá, mint a futás. Bár olykor eltávolodom tőle, ha a szervezetem úgy kívánja, mégis mindig visszatérek hozzá.

Hogy miért épp ma kezdek ebbe a blogba?

Tegnap este visszatértem a szívklinikára Gellér dokihoz. Nem sok kapcsolatunk volt egymással, leszámítva azt az egy órát, amelyet a műtőben együtt töltöttünk, illetve a zárójelentés kiadásakor, majd a tegnapi kontrollvizsgálaton, de ez idő alatt is kiderült, milyen kisugárzása és szakértelme van. Igazi szaktekintély, külföldön is elismerik, a szakma egyik utolsó mohikánja, aki valószínűleg az ország és a szakma szeretete miatt dolgozik még mindig idehaza. Amikor kimondta, teljesen gyógyultnak tekint, a betegségem, a műtétnek köszönhetően a múlté és annyit sportolhatok, amennyit akarok, határtalan boldogság öntötte el a szívemet. Igen, azt a szervem, amely eddig mindig óvatosságra, körültekintésre figyelmeztetett.

És most, hogy itt ülök a gépem előtt egy másfél órás edzés után megpihenve, ki merem jelenteni, a világba kiáltani az igazi álmom. Egy ideje már bennem van a gondolat, hogy aki ennyire megszerette a futást és a közösségi futóversenyek hangulatát, miért nem kacérkodik az igazi nagy falattal, a félmaratonnal? Nehéz feladat, igazi kihívás.

De megpróbálom.

Nem!

Ott leszek.

Már be is neveztem.

Június 4. Tihany.

Méltó környezet, méltó társak. Én pedig újra bizonyíthatom magamnak, nincs olyan, amelyért az ember dolgozik, de nem kaphatja meg, vagy élheti át.

Alig fél év. Sok lemondással, munkával, könnyel jár majd, lesznek elbizonytalanodások, holtpontok, de ez a blog segít majd átzökkenni a nehézségeken.

Ha van kedvetek, tartsatok velem!

A Tihanyig vezető úton és akár a június 4-ei félmaraton.

„Kicsizsuzsi”